Ahogy számot vetettem az elmúlt évekkel, nem csupán egy lakberendező karrierje körvonalazódik előttem, hanem egy utazás, mely számos váratlan fordulatot és meglepetést tartogatott számomra. Az alábbiakban megosztom veletek ezen az úton szerzett tapasztalataimat és a lakberendezés iránti elhivatottságomat.
Milyen képességeid vannak, amit nem gondoltál volna, hogy hasznos egy lakberendezőnek?
Úgy érzem, elég jól belőttem, milyen képességek kellenek ahhoz, hogy lakberendezőként dolgozhassak. Az egyik legfontosabb a kommunikációs képesség, ehhez tartozik az empátia, elég jól ráérzek az emberekre. Két-három óra ismeretség után felismerem az életstílusukat, amihez alakítani tudom az életterüket.
Amire kevésbé gondoltam, az a matematikai képesség. Amikor kimegyek felmérni a lakást, külön igaz ez a több funkciós, nappali-konyha elrendezésekre, olyan arányokat kell fejben kiszámítanom, mint a például a székek, hűtő, nappali bútor helyigénye. Szerencsés, ha nem kezdek el a felmérésnél, ügyfél mellett papíron írogatni, számolni. Helyette fejben összeadom, meg tudom mondani ott rögtön, mekkora kanapé fér például el ilyen-olyan elrendezés esetén. Ennél komplexebb számolások is a szakmához tartoznak, mint akár lépcsőmagasság, belépési mélység, melyek szintén fontos kalkulációk egy tér lehetőségeinek felmérésekor.
Hogyan választottad a lakberendezői hivatást?
Két diplomával a zsebemben, nemzetközi kapcsolatok és közgazdaságtan terén, 8 éve munka után mégsem éreztem határozottan, hogy hová tartozom. A lakberendezés később került előtérbe, miután a nemzetközi pályázatok világából hazaérkeztem az első gyermekemmel. Gondoltátok volna, hogy a virágkötészet is majdnem ugyanennyire vonzott? Végül egy lakberendező és dekoratőr másfél éves OKJ-s képzést végeztem el. Ugyan dekoratőr nem lettem, a látásmódomhoz ez a képzési rész is hozzáadott. Az építészmérnöki pálya megvalósítása három gyermek mellett túl nagy kihívást jelentett volna, így végül a lakberendezés mellett döntöttem, azonban folyamatosan az építészeti és a lakberendezői világ közötti határvonalat feszegetem, hiszen a lakberendezés nem csupán a falak és bútorok színeiről szól, hanem az életterek kényelméről és funkcionalitásának kialakításáról is.
A világ felől azt érzem, hogy a lakberendező nem egy magasan kvalifikált, diplomás, magas státusz. Korábbi végzettségeimmel nehéz azt mondani, hogy én „csak” egy lakberendező vagyok, holott ez nem a világcserepek tologatásáról és a falszínről szól, mint ahogy egy jó ízlésű háziasszony saját ízlésének megfelelően berendezi otthonát. Egy belsőépítész címkével érdekes, mennyivel más lenne a világ, de én valahol a kettő között vagyok.
„Számomra fontos a láthatón túli, belső struktúrák megszervezése.”
Ilyen például az egyedi gipszkartonozás, komplex villanyszerelés megtervezése, aminek semmi köze az építészethez, hiszen nem falakat emelünk. Az építészek feladata első sorban nem a belső terekben való gondolkozás, így a ház tervezésénél sajnos néha elmarad, hogy annak átgondolása, hova fér majd el a TV, a kanapé, lehet-e elég messziről nézni azt, vagy nem lesz-e túl messze, vagy éppen nem fog-e szemből jönni a fény tévézés közben, stb, stb.. Éppen ezért már a ház első tervezésnél fontos lenne a lakberendező szerepe, akinek fő profilja a belső terek ergonomikus kialakítása.
Mi a legszebb része a munkádnak?
A munkám legszebb része abban rejlik, hogy segíthetek az embereknek álmaik otthonát megteremteni. Az együttműködés során könnyíthetek az ügyfeleim életén, hiszen, aki már újított fel vagy építkezett, tudja az mennyi stresszel jár. Én segítekaz otthonuk megteremtéssét egy kellemes és kreatív folyamattá varázsolni.
„Annyi döntést kell meghozni, annyi teendő van egy otthon kialakítása során: ez nem mindenkinek fér bele az életébe, én pedig ezt le tudom venni a vállukról.”
Szeretem ezt a hasznosság érzést, főként, ha csodás eredménnyel zárul. A közös kreatív folyamatnak részese lenni, színekből és formákból álmodni, és a végeredményt látni egy feledhetetlen élmény.
Mi volt a leghasznosabb dolog, amit megtanultál ez alatt az öt év alatt?
Hogy minden ember, minden család és élethelyzet nagyon más.
Éppen ezért nem szeretem a lakberendezési stílusokat külön kezelni. Sokan azonosítják a lakberendezést a stílusokkal. Nyilván ez adhat egy mankót, strukturáltságot, de az emberek otthona nem steril, a stílushoz való ragaszkodás pedig lekorlátozna. Oda ne tegyél olyat, nem fér bele egy ilyen szín, egy olyan forma. Elsődleges az, amire az ügyfél vágyik, másodlagos az összhang (bár ezt nagyon igyekszem érzékeltetni az ügyfelekkel és közös nevezőt találni) és sokadlagos szempont csupán a stílus.
Ez az interjú egy rövid kivonata az életemnek és a lakberendezési pályafutásomnak. Remélem, hogy történetem inspirációt nyújt mindazoknak, akik saját otthonukat keresik és álmaikat szeretnék megvalósítani. Az utam a lakberendezés világában egy kanyargós, lassú patakhoz hasonlít, de minden egyes fordulat hozzájárult ahhoz, hogy azzá váljak, aki most vagyok.
